Az elektromos kétkerekű{0}}akkumulátorokhoz felhasznált anyagok elsősorban az akkumulátor típusától függenek. Jelenleg a piacon a legelterjedtebb típusok az ólom--savas akkumulátorok és lítium-akkumulátorok, amelyek anyagösszetétele jelentősen eltér egymástól.
Az ólomsavas akkumulátorok elsődleges anyagai közé tartozik az ólom (Pb), az ólom-dioxid (PbO₂) és a hígított kénsav elektrolit. A töltési és kisütési ciklusok során az ólom és az ólom-oxidok kémiai reakcióba lépnek az elektrolittal, ezáltal megkönnyítve az elektromos energia tárolását és felszabadítását. Ezek az akkumulátorok egyszerű szerkezettel, alacsony költséggel és kiforrott technológiával rendelkeznek; következésképpen széles körben alkalmazzák őket belépő-szintű és gazdaságos-osztályú elektromos kétkerekű-kerekűekben, bár nagy tömegük és viszonylag alacsony energiasűrűségük jellemzi őket.
Ezzel szemben a lítium akkumulátorok változatosabb anyagokat használnak. A szokásos katódanyagok közé tartozik a lítium-vas-foszfát (LiFePO4) és a háromkomponensű lítiumvegyületek (NCM/NCA); az anód jellemzően grafit anyagokból áll, míg az elektrolit szerves oldószerek és lítium sók kombinációja. A lítium akkumulátorok nagy energiasűrűségükkel, könnyű súlyukkal és hosszú élettartamukkal tűnnek ki, így egyre inkább domináns választássá válnak a közepes és a -magas kategóriás- elektromos kétkerekűek között. Ugyanakkor szigorúbb követelményeket támasztanak a hőmérséklet-szabályozás és a biztonságkezelés tekintetében, ami szükségessé teszi a védelem biztosításához akkumulátor-menedzsment rendszer (BMS) integrálását.
Külsőleg az akkumulátoregység háza -fémből vagy műszaki műanyagból készült-, amelyet a belső alkatrészek védelmére és az ütésállóság növelésére terveztek. Belül vezető anyagokat, mint például réz és alumínium használnak csatlakozóként a stabil áramátvitel biztosítására. E különféle anyagok specifikus kombinációja végső soron meghatározza az elektromos kétkerekű akkumulátor teljesítményét, biztonságát és élettartamát.